Leírás
Nagyon vártuk már a hétvégét. Napi 5-6 email-t váltottunk egész héten át. Sógorommal, Karesszal talán évek óta tervezgettük, hogy egyszer eltöltünk egy-két napot a ?Kunyhóban?. Valami mindig közbejött. Ezt a hétvégét két hete beszéltük meg, és most végre megvalósult. Talán 100 éve is van, hogy ott áll magányosan, kitéve szélnek, viharnak, hónak, fagynak, esőnek, tűző napnak. Tehénpásztorok lakták réges-régen. Még ismertem apukám barátjának édesapját, aki gyermekkorában tavasztól őszig fent élt egyedül, heti egy kenyér és egy darab szalonna ellátmánnyal. Forrásvíz, gombák, hegyi gyümölcsök csillapították szomjúságát, éhségét. Az évek múlásával a házikó állapota eléggé leromlott, így elhatároztuk, hogy amit tudunk, kijavítunk, felújítunk. Lázas tervezgetés lett úrrá rajtunk. Felszerelés, ételek, szerszámok, anyagok kavarogtak gondolatainkban. Részemről minden estét és szabad percemet álmodozással töltöttem és már a hét közepétől gyűjtögettem a szükséges tárgyakat a lakás legkülönbözőbb szegleteiből. Karesz át is küldött egy képet az általa felsorakoztatott készségekből.Nekem leginkább a késválasztás körül jártak a gondolataim: Hegyespenge Vaddisznó, CS Master Hunter, CS Bushman, Kyzliar Korshun? A Karesztől kapott Bushmanra esett a választásom. Egyszerű, sallangmentes, ősi forma. Kiegészítésként persze az elengedhetetlen svájci bicska a maga 21 funkciójával. Tábori tányérok, kanálgép, bögrék, lámpák, hálózsákok és a többi szükséges felszerelés. Péntek délután munka után még beugrottam megvenni a falazóhabarcsot és pár szöget. Ez további 1500 forinttal terhelte költségvetésünket. Karesz telefonon keresztül irányította a vásárlást. Telebuggyantottuk a Corollát és megindultunk. Már csak bort és pálinkát kellett beszereznünk a jól bejáratott pincészetben, természetesen ezt már vidéken, célunk közelében tettük. Végül átpakoltunk a Hiluxba és a célegyenesben már csak friss albán kenyérért illetve némi gázolajért álltunk meg. Energia kellett embernek, gépnek. Mesebeli érzésekkel telve haladtunk elhagyatott hegyi utakon és településeken keresztül a 700 méter magasan az erdő mélyén ránk váró pici kőkunyhó felé. Útközben muflonokkal, őzekkel találkoztunk, emberekkel nem. Az utolsó, földutas szakaszon az összkerékhajtást és a felezőt is bekapcsoltuk, utóbbit inkább csak azért, hogy lépésben tudjunk haladni a rázós, sziklás, gödrös talajon. Az alsó rét és a fakunyhó csodálatos virágözönnel fogadott minket. Őszi kikericsek százai ragyogtak lilán az októberi délutánban.Az utolsó száz méter már igazi hegyi terep volt, de a száraz időnek köszönhetően azonban csak könnyed csemege az öreg Toyotának. Gyönyörű, napsütéses időben ?parkoltunk le? a kunyhó előtt, a Nap már közeledett a tőlünk nyugati irányban húzódó hegygerincek. Gyorsan kellett cselekednünk. Én már tudtam, amit Karesz még nem, hogy a kipakolás is nagy munka lesz. Óriási farönkök tömkelegét, padokat, asztalokat, szerszámokat és rengeteg, az évek alatt felhalmozódott szemetet, többnyire üres borosüvegeket kellet kihordanunk, lehetőleg még világosban. Karesz még leverte a kémény beázása miatt meglazult vakolatréteget a sparhelt mögött. A takarítás egy teljes üstnyi sittet, átláthatatlan porfelhőt és a kunyhó körüli totális kuplerájt eredményezett:A kis ház állaga tavaly télen romlott a legtöbbet, amikor is az erdő kivágásánál a gépekre vigyázó éjjeli őr lehúzott benne három vagy négy hónapot, folyamatos tüzelés és borfogyasztás kíséretében. Közben a saját dolgainkat is behurcoltuk. A kocsiból való kiszállástól a kunyhó kinyitásáig eltelt öt perc után 2 és fél óra folyamatos, intenzív pakolás következett. Végeredményként már odabent, gyertyafénynél tudtuk fogyasztani a bográcsban készített, füstölt- és lecsókolbásszal dúsított lecsót. Mellé egy-két kupica pálinka és pár pohár rizlingfröccs is lecsúszott.
A vacsora végeztével megcsodáltuk a fényszennyezés hiányában ezen a helyen teljes pompájában tündöklő csillagos eget, a Tejútrendszert, a Cassiopeiát, a Lyrát, a Cygnust, a Pegasust és az Androméda ködöt. Két galaxist láttunk egymás mellett. Azután már csak aludni kellett. Reggel háromnegyed hatkor dobott ki minket az ágy, amikor a fogyó Hold kíséretében már az égi vadász, az Orion uralta az eget vállán a Betelgeusével, a szuperóriással, a haldokló csillaggal, mely az egyik legnagyobb az Univerzumban. A Vénusz valószínűtlennek látszó -4 magnitúdós fényességgel ragyogott a keleti égbolton. Egy csillag sem versenyezhet ezzel a fényerővel. Sokszor megállapítottam már, ami most is nyilvánvalóvá vált: hajnalban a legszebb a Hegység!! Szokásos készülődés és tábori reggeli kávéval, löncshússal, Bushmannal. 8-kor álltunk neki. Persze Karesz végezte az érdemi munkát, melyet én igyekeztem minél hatékonyabban adni a keze alá. Felmászott a tetőre, be a padlásra és bedeszkázta a betörők által felfeszegetett plafont. Mikor szegény betörő benézett, rájött, hogy ?árnyékra vetődött?. Nincs bent semmi, amiért érdemes. Azután visszarakta a vihar által lebontott cserepeket, a horganyzott lemezt és a három, a házban talált kúpcseréppel pótolta a hiányt, melyet az általam a földszinten kevert habarccsal igyekezett rögzíteni. Ezután hátramentünk. Kémény vízszigetelése pillepalack darabokkal és habarccsal. Majd kémény átjárhatósági vizsgálat következett egy 3-4 méter hosszú bottal. Az eredmény negatív! A kémény átjárható! Megindulhattunk a belső renoválás felé. Első körben falazás. Sok lyukat kellett betömni, befalazni a kémény körül a repedéseket, és a kályhacsövet. Közben én folyamatosan égettem a régi rongyokat, takarókat, porfogókat. Közben háziállatunk is akadt egy gyönyörű, kedves, de meglehetősen nyávogós macska képében. Minden reggel, délben és este megjelent éktelen nyavajgással adva hírt csillapíthatatlan étvágyáról. Jó sora volt azon a hétvégén.
Már régóta dolgoztunk, mikor megérkezett Sasi barátom! Érkezésének örömére welcome drink-ként pálinkát fogyasztottunk laza fröccs kíséretében, és megettük a Sasitól kapott friss, meleg, szalonnás kenyérlángost. Jól esett a fárasztó délelőtti munka után, mint a 20 perc beszélgetős, ismerkedős pihenés is. Ezután már hárman dolgoztunk. A habarcskészítéshez szükséges vizet a 200 méterrel alattunk, az erdő mélyén található forrásból hoztunk, mivel a kunyhó melletti kút a szárazság következtében teljesen üres volt. Karesz folytatta a falak kiigazítását, míg mi kihoztuk és kitakarítottuk a szebb napokat is látott sparheltet. Rengeteg kormot és hamut vakartunk ki belőle. Azután bent a kitudja hányadik söprögetés után megkezdtem a meszelést. Amíg körbekentem a falakat a ?többiek? összeütöttek kint egy kis padot a megmaradt faanyagból, mely stabil lett ugyan, de a lábak dőlésszögein már kissé meglátszik az emelkedett jóhangulat. A pad megalkotásának utolsó mozzanatait én már fáradtan szemléltem, értetlenül állva a történések előtt. Este 8 körül fejeztük be a munkát. Ekkor kint még áldatlan állapotok uralkodtak, de bent várt minket a friss meszelés illatát árasztó tiszta, üres kunyhó, melyben csak az ágyak voltak bent, és zeneszerű ropogás kíséretében árasztotta melegét a kályha. Később, lefekvés után sokat gyönyörködtem ezen állapot szépségében, az egész napos munka általi fáradtság érzése csak még tökéletesebbé tette örömömet. A nap méltó lezárásaként előkerült a gitár, melynek Sasitól való dallamainak kíséretében jókat énekeltem a bográcsban rotyogó hagymás bab illata mellett. A friss albán kenyér kedvesen körítette Bud Spencer-es vacsoránkat, megkoronázva tevékeny napunk utolsó felvonását. Pár nóta után nyugovóra tértünk a tiszta, kényeztető, üde, meleg ?fészekben?.
A reggeli után két órás pakolás következett, amely először még reménytelennek tűnt, de a rendetlenség felszámolása alatt Karesszal még arra is jutott időnk, hogy kicsit átszervezzük a belteret, átpakolván az emeletes ágyakat a kunyhó sparhelttől távolabb eső végébe, megfelelő hőmérsékletet biztosítva ezzel az alváshoz, mivel a felújított kémény és a kitisztított kályha várakozásainkon felül növelte a fűtés hatékonyságát. Felszabadító érzés volt megélni a rend kialakulását, és szinte hihetetlen élmény, amikor az utolsó, ötödik teli szemeteszsák is felkerült a platóra, minden felszerelés bekerült a házba, bezártuk az ajtót, beültünk és beröffent a szívódízel motor. 11 óra körül jártunk. Lépésben haladtunk a tőlünk körülbelül kilométerre fekvő rét felé, mely a tőle megszokott monumentális, lenyűgöző panorámával kényeztetett. Ezután Sasi kellemes ebédet biztosított számunkra az eldugott hegyi falu parasztházból kialakított csárdájában, melyet egy állomással később sajtos-tejfölös lángossal egészítettünk ki. Édesapám nagy örömmel fogadott minket a hegy alján elterülő kisvárosban. A kunyhó renoválása felett érzett boldogságát bizonyítandó saját házipálinkájával ajándékozta meg barátaimat. Hazafelé úton megértük nyitva tartani a szemünket, de már a következő felújító akció részleteit fontolgattuk úgy gondolatban, mint szavakban. A hegy utolsó ajándékát, az ízletes nagy őzlábgombákat másnap feleségem pompás vacsoraként, kirántva tette elém az asztalra. Ez a pillanat koronázta meg az élményekkel teli kalandot, és így ért véget a szívünkhöz oly közel álló, eredményes, gyönyörű hétvége.
A kép hozzászólásai