Bevezetőnek szeretnék pár szót ejteni arról, miért is éreztem úgy, hogy szükség van egy ilyen cikkre.
Manapság az emberek teljesen függővé váltak a városok-falvak adta mesterséges környezettől. Megszokták, hogy a fürdőben és konyhában mindig van tiszta víz, ha kifogy a hűtő 5 percre van bolt, baj esetén pedig 10 perc és jönnek a mentők, tűzoltók segíteni.
Ha kimegy a természetbe, egy teljesen más szituációba kerül az átlagember. Elszakad minden olyan luxustól, és védőhálótól, amit megszokott. Csakhogy előfordul, hogy ezt nem veszi figyelembe.
Ha lakott területtől eltávolodunk, sokkal körültekintőbben kell eljárni, mintha csak elugrunk a parkba levegőzni. Ez nem azért van, mert az erdő nagyon veszélyes hely, hanem mert baj esetén a segítség megérkezése sok időbe telhet. Kiváltképp, ha a keresőknek fogalmuk sincs, merre van a bajbajutott személy. Addig csak magára és a társaira számíthat az ember.
A másik dolog, hogy ?túlélés? szó hallatán úgy veszem észre, hogy egyre többen mindjárt az ?ismeretterjesztő? csatornákon látható népszerű pisiivós-bogárevős show-k és az akciófilmek magányos, bazi nagy késsel magukból a golyót kiszedő szereplőire gondolnak.
Szerencsére azért vannak még fokozatok, és néhány egyszerű dologgal sokat javíthatunk azon, hogy biztonságosak maradjanak a természetbe tett kirándulásaink.
Mielőtt tehát fejest ugranánk a túlélősdibe, ismerkedjünk meg néhány kevésbé hősies javaslattal, amelyek helyes alkalmazásával elég sok dolog ezen a portálon már-már szükségtelenné válhat.
Kezdetnek álljon itt mindjárt egy olyan állítás, ami végleg ?megöli a bulit?...
A képzett túlélő igyekszik ELKERÜLNI, hogy túlélőhelyzetbe kerüljön!
Ha a tőlünk telhető legkörültekintőbbek is vagyunk, még mindig számtalan elképzelhetetlen dolog akadályozhatja meg, hogy önállóan hazajussunk. Ha ez bekövetkezik, akkor a következő pont, amit szem előtt kell tartanunk:
Tegyünk meg mindent a mentés idejének lerövidítésére!
Természetesen egy egyszerű úttévesztés, vagy valamilyen kisebb nehézség miatt nem kell mindjárt riadóztatni az összes hatóságot. Ha senki egészsége és testi épsége nem forog veszélyben, igyekezzünk magunk megoldani a dolgot. Különösen igaz ez külföldön, ahol akár komoly anyagi vonzata lehet számunkra egy kutató-mentő egység bevetésének.
Íme azért néhány javaslat, amelyek javarészt az előkészületekre, másrészt a kirándulás azon szakaszára vonatkoznak, amikor még minden a rendes kerékvágásban halad:
- Add meg egy megbízható, otthonmaradó családtagnak vagy ismerősnek a pontos útitervet, és a hozzátartozó időtervet! Ebből legfontosabb, hogy mikor érünk haza, de hosszabb túra esetén akár több közbenső bejelentkezést is megbeszélhetünk tovább szűkítve az időintervallumot, amikor hiányozni kezdünk.
- Ha minden rendben, valóban hívd is fel a megbízott családtagot, ismerőst a megbeszélt időkben.
- Ha valami miatt módosul a terv akár időben, akár útvonalban megint csak értesítsük róla a ?hátországot?! Késések vagy programmódosítások bármi apróságok miatt bekövetkezhetnek, de vész esetén így még mindig jó helyen kezdenek keresni minket.
- Ne egyedül indulj el! Társaságban biztonságosabb.
- Menet közben rendszeresen nézz vissza! Ez segít felismerni a mögöttünk levő tájat, ha vissza kell találnunk ugyanazon az útvonalon. Ezt az elágazásoknál különösen fontos megtennünk, hogy biztosan jó irányba forduljunk.
- Hasznos lehet még, ha felismerjük saját nyomainkat. Ha olyan helyen bukkanunk rájuk, ahol nem számítunk rá, tudatosíthatja, mondjuk, hogy körben járunk.
Ha sérülés nem történik, akkor azért Magyarországon nincs az a végtelen vadon, ahonnan eltévedés esetén ne lehetne rövidebb idő alatt kikeveredni. Álljon itt néhány adat és tipp, amik hazai viszonyok között hasznosak lehetnek:
- Legnagyobb veszélyt a hideg és a meleg jelentik. Előbbi kihűlést, utóbbi kiszáradást okozhat akár pár óra alatt is. Hideg, és esős időben maradjunk mozgásban, nagy meleg esetén viszont árnyékban pihenve várjuk ki a hőség enyhülését.
- Teljes elveszés esetén bármerre nyílegyenesen elindulva biztosan találsz egy utat. Ez pedig, településekhez vezet. Iránytű segíthet az iránymenetben.
- Ha utat találunk, érdemes rajta maradni, mert nagy eséllyel találkozunk valakivel még a következő falu vagy város elérése előtt.
- Vasutat és villanyvezetéket szintén érdemes követni. A síneken azonban ne gyalogoljunk! Szél vagy eső zaja elnyomhatja a hátulról közeledő vonat hangját. A villanyoszlopok sorának iránya szántóföldes részen megmutatja a települések irányát, mert ott nagyjából légvonalban vezetik a kábeleket. A vezetékek követése erdőben is segíthet (más út híján) a gyorsabb haladásban, mert általában igen alapos írtást csinálnak az oszlopok nyomvonalán. Nyáridőben a derékig érő gaz azért okozhat gondot így is.
- Az ország bármely pontjáról bármerre elindulva körülbelül 30km-en belül folyóvizet találunk. Ezt is érdemes követni, mert lakott település biztosan lesz a partján.
- Érdemes nemcsak nyitott szemmel, hanem nyitott füllel is járni. Harangozás, vagy bármi más ?civilizációs? zaj segíthet hamar kikeveredni az erdőből.
- Éjszaka egy magaslatról valószínűleg láthatóak lesznek egy település fényei.
- Hazánkban, 2-3 óra gyaloglással, szinte biztosan emberek lakta helyre érünk. Ennyit kell kibírni hát.
Felszerelés
Ahhoz, hogy egy nehezebb szituációból önállóan kikeveredjünk, vagy kihúzzuk a mentésig, néhány alapfelszerelésre szükség van. A lenti felsorolás nagyjából a fontossági sorrendet is tükrözi.
1. Ruházat (Rajtunk levő, tartalék, esővédő, fejfedő)
2. Elsősegély csomag (fáslival és izofóliával)
3. Iránytű + térkép
4. Mobiltelefon
5. Egyéb jelzőeszközök
6. Kétfajta tűzgyújtóeszköz
7. Energiapótló vészélelem (nincs a képen)
8. Kés(ek)
9. Lámpa
Kicsit részletesebben:
1. Első és legfontosabb a megfelelő ruházat. Legfőbb feladata, hogy megvédjen az időjárástól, de a rovar- és csaláncsípésektől, vagy bozótoson átvágva a tüskéktől is megóv.
Kerüljük a pamutot, részesítsük előnyben a modern szintetikus (de legalább kevert szálas) anyagból készülteket. Könnyebbek, mint ?hagyományos? megfelelőjük, de ami a legfontosabb, hogy elvezetik a testtől a nedvességet, és gyorsan száradnak. Azáltal, hogy a bőrünk nem érintkezik a nedves ruhával, elázás vagy kiizzadás esetén még mindig melegen tud tartani.
A kívánt hőszigetelést több réteggel érdemes elérni, ezáltal az időjárás változásával rugalmasan alkalmazkodhatunk a hőmérséklethez.
Tartalékban legyen nálunk egy plusz hőszigetelő réteg (lábunkra és felsőtestünkre egyaránt), valamint esővédő ruházat. Ez nagyon fontos, hiszen a természetben elsődleges ellenségünk a kihűlés. Ennek veszélye sokszorosára növekszik, ha vizesek vagyunk.
Őszintén szólva, egy-két plusz ruhadarab és egy jó esővédő felszerelés sokkal többet segíthet egy szabadban éjszakázáskor, mint a legtöbb túlélőfelszerelés.
Na és persze egy megfelelő fejfedő se maradjon otthon.
2. Legyen a felszerelésünkben elsősegélycsomag. Ideális esetben ritkán kell, ezért induláskor mindig nézzük át a tartalmát, hátha valamit mégis elhasználtunk legutóbb.
Hazai viszonyok között leginkább sérülések kezelésére érdemes alkalmassá tenni a csomagot, hiszen talán a legreálisabb túlélőhelyzet abból adódhat, ha valami baleset miatt csak lassan, esetleg egyáltalán nem tudjuk folytatni az utat. Sebtapaszokkal (5), fertőtlenítőszerrel (4), gyorskötözőpólyákkal (2), és egyéb kötszerrel (3, 6) célszerű készülni, hogy súlyosabb esetben, a segítség megérkezéséig akár magunk is el tudjuk látni a sérülést.
Erdeinkben barangolva gyakran van az embernél valamilyen ?éles eszköz?(kés, balta, fűrész, stb.). Szerintem nem tévedek nagyot, amikor azt állítom, leggyakrabban ezek használata közben magunknak okozunk kisebb-nagyobb sérülést. Ahhoz, hogy egy esetleges hosszú és mély vágott sebet ne horgászzsinórral kelljen összevarrni, mint John Rambonak, érdemes beruházni egy csomag SteriStrip ragasztóra. Ezek a ragasztószalagok a varrást helyettesítik, és sebészi szakképesítés nélkül is mindenki tudja használni.
Végül én mindenképpen ajánlanám még egy tekercs fásli (11) és izolációs fólia (12) beszerzését. (Utóbbi kettő ráadásul multifunkciós is. Ha nincs rá szükség az eredeti feladatkörében, akkor például kötözőanyagként vagy menedékként is hasznosítható.).
Gyógyszerek tekintetében egyszerű általános fájdalom-, láz-, és gyulladáscsökkentőből (10) kellhet pár szem ? például Algopyrin (vagy valamelyik modernebb megfelelője) + Cataflam -, valamint egy hasfogó készítmény segíthet a legtöbbet egy túrán.
Az összeállításnál az allergiát kétszeresen is figyelembe kell venni. Egyrészt ne legyen semmi olyasmi a készletben, amire allergiások vagyunk. Másrészt, ha van olyan dolog, amire viszont igen (például darázscsípés, vagy pollenek), arra mindenképpen készítsünk be ?ellenszert?. Az említett darázscsípésre még akkor is érdemes felkészülni, ha egyébként nem vagyunk érzékenyek rá. Egy ?jól irányzott? lódarázs-fullánk nyaktájékon komoly veszélyforrás. Elhanyagolt vadászlesek közelében könnyen összeakadhatunk e fenevadakkal, mert azok utak/ösvények mellett találhatók.
Nekem a következő összeállítás vált be az allergiás sokk elkerülésére: Calcimusc injekció (9), amit közvetlen az ampullából megiszok (tehát NEM tűvel és fecskendővel viszem be), Fenistil kapszula (10)(vényköteles, ha jól emlékszem), illetve valami olyan kenőcs, ami enyhe égések és csípések kezelésére való. A Calcimusc injekcióból többet érdemes magunknál tartani, mert több csípés, vagy tudott allergia esetén mindjárt kettőt is megihatunk indításnak.
Látható még a képen gumikesztyű (1), csipesz (8) tüskék, kullancsok kiszedéséhez, valamint egy kis szike (7), szintén például tüskék, szálkák eltávolításához.
3. Iránytű + térkép. Szerintem nem igényel különösebb magyarázatot. A tájékozódásban, iránytartásban segíthetnek sokat.
4. Az indulás előtt teljesen feltöltött mobiltelefon ma már nem számít különleges felszerelésnek, de a segítségkérésben ez teheti a legnagyobb szolgálatot. Hazánkban a szolgáltatók lefedettsége elég jó. Ha az adott ponton nincs is térerő, rövid ?kereséssel? biztosan találni fogunk. Ha cellainformáció is elérhető, akár még a tájékozódásban is segíthet, ha kiírja a közeli település nevét.
5. Valami egyéb jelzőeszköz. Legegyszerűbbek a síp és a tükör. (Mert a telefonnal előfordulhat olyan baleset, hogy működésképtelenné válik). A síp nagyon jó, mert könnyű ?üzemeltetni?. Kevesebb energiával messzebre hallatszik, mint a kiabálás. Még ha nem is a vészjelzést fújjuk, az esetleg közelben járó emberek előbb kíváncsiak lesznek, hogy mi az.
A tükör alkalmazásának fő korláta, hogy csak nyílt terepen működik, ami Magyarországon nem mindig adott (a környező országok hegyeiben a növényhatár felett azonban már jól használható). Ennél azonban fontos, hogy a vészjelzést igyekezzünk villogtatni, egyébként például egy véletlenül a közelben járó helikopter biztosan nem fogja csak úgy megnézni a csillogást. A véletlenszerű tükrözés csak akkor lehet eredményes, ha már keresnek minket.
Ha már itt tartunk, mi is az a vészjelzés, amit bárhol megértenek? Kettő is van. Az egyik az egyszerű hármas jelzés. Ez három sípszót, kiabálást, dudálást, kopogást, villantást tükörrel, éjszaka lámpával, vagy bármi olyasmit jelent, amivel fel lehet hívni magunkra a figyelmet. Kis szünet után ezt kell ismételgetni, amíg választ nem kap az ember.
A másik ilyen jel az SOS morzekódból ered. Három rövid ? három hosszú ? három rövid jeladás ismételgetése szintén bármivel, ami elérhető.
6. Kétfajta tűzgyújtóeszköz. Az egyik legyen könnyen használható, hatékony: öngyújtó vagy gyufa. A másik legyen üzembiztos, sokszor és bármilyen viszonyok között működjön: például szikravető, vagy magnéziumtömb.
Bármi mellett döntünk is, gyakoroljuk a használatát ?békeidőben? is, mert egy valóban éles helyzetben bizonyosan sokkal nehezebb lesz a sikeres tűzgyújtás.
Megemlíteném még, hogy ha valaki a legváltozatosabb időjárási körülmények között is kimozdul, de mondjuk, nem szereti cserélgetni a felszereléseit, annak öngyújtóból benzinest érdemes választania.
Ennek oka, hogy nagyobb hidegben a gázos változatok nem működnek igazán, nedves környezetben pedig, a gyufa kevés lehet.
Arra ügyelni kell azonban, hogy a benzinest indulás előtt mindig fel kell tölteni, mert a ?tüzelőanyag? megakadályozhatatlanul párolog, és sosem tudni milyen állapotban van éppen. Igazán akkor megyünk biztosra, ha kis tartályban viszünk magunkkal tartalék benzint is. Ez akár még úgy is segíthet a tűzgyújtásban, hogy rálocsoljuk a meggyújtandó anyagra, amit aztán egy kis szikrával is belobbanthatunk.
A tűzzel kapcsolatban egy gondolat engedtessék még meg Tom Brown kézikönyvéből... Egyértelműen, a tűz remek dolog, ha van. Többek között meleget, fényt, biztonságérzetet ad, jó a testnek és a léleknek egyaránt. Mégis, csak akkor próbálkozzunk tűzgyújtással, ha megvannak az eszközeink és a tudásunk hozzá, és a sikerre nagy esély van. Ezek hiányában csak idő és energiapocsékolás, amivel más fontos dolgokról vonjuk el a figyelmünket, például egy közelgő vihar előtt. Arról nem is beszélve, hogy a sikertelenség tovább növeli a frusztrációt, rontja a morált.
7. Energiapótló ?vészélelem? jól jöhet mind fizikai mind szellemi teljesítőképességünk fenntartásában. Ez némi szőlőcukor vagy csoki legyen, ami gyorsan helyrerakja a leesett vércukorszintet. Ezeket akár a többi élelemtől külön is tárolhatjuk, és csak utolsóként használjuk fel.
8. Végül, de nem utolsósorban hasznos, ha van nálunk egy jó kés is. Lehetőleg fixpengést válasszunk, de egy svájci-bicska vagy multitool is sokat segíthet rajtunk. Utóbbiakat tanuljuk meg kreatívan használni, és legyünk tisztában a korlátaival. Ha nem csak a természetjárást vesszük alapul, akkor általánosságban valószínűbb is, hogy egy ilyen eszközzel kerülünk túlélőhelyzetbe.
A kés jelentősége annál jobban kezd nőni, minél kevesebb felszerelésünk van, akár szándékosan, akár például a hátizsák elvesztése miatt.
Annak a túrázónak, akinek van sátra, derékalja, hálózsákja, főzője, stb, maximum evéshez van rá szüksége. Minél több dolgot kiveszünk ezek közül, annál jobban bebizonyosodik, miért is alapköve a kés a túlélő- és bushcraft fortélyoknak.
Használhatjuk menedék építésénél, tűzgyújtási előkészületeknél, ételfeldolgozásnál, de a segítségével más szerszámokat, vagy akár vadászfegyvereket is készíthetünk. Egyszóval minden olyan területen akad neki feladat, ami fontos a természetben való boldoguláshoz.
9. Utolsó utáni ajánlott felszerelés, ami különösen hazai viszonyok között megmenthet az erdőben éjszakázástól: egy LED-es (fej)lámpa. Kis méret és tömeg, valamint hosszú üzemidő jellemzi. Ezek a tulajdonságok együttvéve nagyon alkalmassá teszik, hogy ne kelljen sokat töprengeni az elrakásán. Tartós eltévedés esetén (ha más gond nincs) lehetővé teszi, hogy sötétben is biztonságosan folytassuk a menetet, és önállóan visszajussunk a lakott területekre.
Ezek tehát azok az alapfelszerelések, amikkel egy rövid ideig egész jól elboldogulhatunk. Ahhoz azonban, hogy ezek a dolgok éles helyzetben legnagyobb valószínűséggel rendelkezésünkre is álljanak, ajánlott ezeket a zsebeinkben, övünkön vagy nyakunkban viselni. Hátizsák elvesztése reális lehetőség, elég lehet egy rossz mozdulat hozzá.
Fejben dől el...
Azonban minden óvintézkedés, és felkészülés ellenére is megeshet, hogy mégsem úgy alakul a túra, mint elterveztük. Mitől van, hogy valaki alig valami felszereléssel viszonylag jó állapotban kerül ki szorult helyzetéből? Másvalaki miért nem él túl akárcsak egy éjszakát a vadonban, amikor látszólag minden felszerelése megvan? Ezt a legnagyobb csatát sajnos magunk ellen kell megvívni, mert előfordulhat, hogy elménk nem nekünk dolgozik?
Legfontosabb a kezdeti pánik ellenőrzés alá vonása, és a termelt adrenalin javunkra fordítása.
Nehéz megmondani, hogy valaki egy adott szituációban miért reagál helyesen, más miért nem. Vagy ugyanaz az ember az egyik helyzetet sikeresen kezeli, egy másik helyzetben kudarcot vall.
Csak a túlélés lélektanáról és pszihológiájáról valószínüleg több könyvet is ki lehetne adni, de gyakorolni nagyon nehéz. Hiába olvas el az ember minden fellelhető irodalmat, semmi sem garantálja, hogy tudni fogja kezelni a felmerülő vészhelyzetet.
A legtöbb, amit tehetünk, hogy fejben fel kell készülni, amire lehet. Mi lenne, ha?? Mit tennék, ha ? ? Indulás előtt ezekkel a kérdésekkel az elképzelhető vészhelyzeteket érdemes végigvenni, és a helyes magatartást átismételni, mert az első döntéseken sokszor eldőlhet minden.
Ha nincs közvetlen életveszély, akkor például az eltévedésből adódó elkeseredettség, a kezdődő pánik, és kapkodás egy egyszerű módszerrel legyőzhető. Az angolszászok szinte minden dologra kitalálnak egy könnyen megjegyezhető betűszót. Amiről most szeretnék említést tenni, az a STOP szabály.
Jelentése:
Stop ? Állj meg!
Think - Gondolkodj
Orient ? Tájékozódj!
Plan ? Tervezz!
Kerek mondatokban ezt valahogy így kell elképzelni:
Ha érezzük, hogy kezd eluralkodni rajtunk a pánik, álljunk meg. Ha ekkor inkább növelnénk a tempót, hátha meglesz a helyes út, az növelné a stresszt is. Ha ez odáig fajul, hogy végleg eluralkodik rajtunk a félelem, akkor egyre többet fogunk hibázni.
Tehát megálltunk. Hagyjuk kicsit csitulni a gondolatainkat. Igyunk egy keveset, ha van nálunk, vagy tudunk készíteni, akkor a legjobb valami meleget. Az evést azonban kerüljük, legfeljebb valami energiapótló nassolást válasszunk.
Ezután elkezdhetjük végiggondolni, hogy mikor tudtuk utoljára pontosan, merre jártunk? Mi történt utána?
Amikor ezt végigpörgettük magunkban, megpróbálhatjuk elhelyezni magunkat ismét a térképen, a felidézett emlékek, és az éppen látott terep alapján. Lehet, meg is találjuk, hol hibáztunk, és kiderül, hogy a helyzet nem is olyan elkeserítő?
Ha ez mégsem sikerül, készítsünk tervet. Vegyük számba felszerelésünket, vizünket, élelmünket. Gondoljuk át mik a lehetőségek? Szituációtól függően választhatunk egy, a cikk elején ismertett technikát.
Tudok éjszaka mozogni a lámpámmal? Jobb lenne fedezéket találni, mert nagy vihar közeleg, és nincs megfelelő esővédő ruházatom? Mit tegyek, ha eddig vagy addig nem találom meg a helyes utat? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kirajzolódhatnak a lehetőségek. Ez nagyon hasznos, mert nem hirtelen fogunk szembesülni a problémákkal, amikor már késő lehet például megfelelő táborhelyet találni.
Ugyanakkor - ha nem úgy készültünk - kétségtelenül a legnehezebb döntés az, hogy kint töltsük az éjszakát. (Ha nincs lámpánk, akkor ez nehezen kerülhető el, főleg nehezebb terepen. A sötétben bolyongva kockáztatni egy sérülést nem okos dolog.) Ha ettől a tehertől sikerül megszabadulni, onnantól amolyan megkönnyebbülés-féle után már tudunk rendesen koncentrálni az előttünk álló kihívásokra.
Nagyon komoly az a probléma, amit mindjárt az első órákban megtapasztalhatunk ? főleg amikor közeleg az éjszaka. Az ismeretlentől való félelem, az elszigeteltség, idegen zajok, neszek és szagok mindenütt. Ezek együttes hatása komoly stresszt okozhat, elménk gonosz játéka önmagát gerjesztve a kétségbeesésbe hajszolhatja a rémült túlélőt.
Ilyenkor meg kell próbálni pozitív hozzáállással jobb fényben feltüntetni a helyzetünket. Lássuk meg a szép dolgokat a tájban, a növényekben, vagy bármiben, ami segít lenyugodni és feloldódni.
Ne engedjük, hogy olyan ?civilizált? beidegződések kedvünket szegjék, hogy koszos lesz a ruhánk, kezünk, vagy nem tudunk fürdeni. Vagy vegyünk példát ilyenkor a gyerekekről, akik nem bánják, ha földön kell négykézláb mászni, kézzel ásni, és hideg, kemény talajon kell feküdni. Ilyen apróságok az ő kedvüket nem veszik el a játéktól. Ez is magyarázata, hogy a gyerekek miért vészelnek át jó állapotban látszólag nehéz helyzeteket is. Könnyen alkalmazkodnak a kényelmetlenségekhez, és nem stresszelik magukat jelentéktelen gondokon.
Az unalom is nagy mumus lehet, igyekezzünk elfoglalni magunkat, ha valamiért tartós várakozásra vagyunk kárhoztatva. Alakítsunk ki napi rutint, javítgassuk a menedéket, gyűjtsünk fát, tanulmányozzuk a környzetet, stb?
Sokat segít az elkeseredés elleni harcban, ha az előttünk álló ?túlélést? nem egyetlen nagy feladatnak fogjuk fel - ami így egészben ijesztő lehet -, hanem több kis részfeladatra osztva kezeljük. Ha ekkor mindig csak egy, a soron következő dologra koncentrálunk, akkor a részsikerek önbizalommal és reménnyel töltenek el. Szintén ez segít a figyelmünket összpontosítani, és megóvni a csapongástól.
A végére hagytam az egészből talán legfontosabb tanácsot: sose add fel! Mert mit sem ér a fenti elméleti tudás, de a világ összes felszerelése is haszontalan lehet, ha nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt. Valami kapcsot kell találnunk az otthonnal, ami táplálja az elszántságot, és segít a ránk váró feladatoknál erőt meríteni.
Ne feledjétek: Mindenkit hazavárnak!
Felhasznált források:
Tom Brown?s Field Guide to Wilderness Survival
Michel Blomgren: Five points of survival
Ray Mears: Psyholigy of survival