De mi is az a fatwood? Ha beütitek ezt a nevet bármelyik internetes keresőbe, rengeteg leírásra és videóra bukkanhattok. Ami a lényeg: a kettétört fenyőfa, vagy elég magas (!)  tuskóra vágott fenyő belső védelmi rendszere igyekszik begyógyítani a sebet, és szinte árasztja a gyantát a sérülés irányába. Olyannyira telíti a szöveteket ez az anyag, hogy vörösesre-lilásra, máskor sárgásra színezi a fenyőcsonkot. Ezzel pedig előállít a számunkra egy csodás gyújtóst a tábortüzünkhöz. Tekintve, hogy nem mindegyik sérült, vagy csonkolt fenyő ?fatwoodosodik?, (a törvényszerűségeit még nem ismerem) felkutatása nagyon izgalmas szórakozás, talán a gombászáshoz hasonlóan érdekes erdei időtöltés. Hol keressük? Mindenütt, ahol fenyvesre bukkanunk. A Duna-kanyarban lévő telkem mögött is húzódik egy kb. 40 méter széles, és úgy egy kilométer hosszú fenyőerdő. Ebben találtam rá az alábbi érdekességre: 

Ez a tuskó azért érdekes, mert valaha kettős törzsű fa volt, ám pár évvel ezelőtti erdőrendezéskor az egyik törzset kivágták. A másik tovább élt, és a ?gyantagyár?ontani kezdte a csodás illatú sebtapaszt. Megjegyzendő, hogy idén a megmaradt törzzsel is végzett a fűrész, ám az új csonk megmaradt egyszerű tuskónak. Lehet, hogy később fatwooddá válik? Nem tudom, még nem értek annyira a témához. A fatwood begyűjtése egyébként nem egyszerű dolog. Lehet nagyobb méretű késsel harkálykodni, de aki nem akarja mindjárt az elején megutálni a fatwood vadászatot, az jól teszi, ha baltát visz magával. Én régi, agyonrozsdállt, de jó acélból készült baltából szabtam magamnak egy ?tábori mindenest?, ezzel már könnyebb a munka.

 A fadarabokat szaglászva gyűjtögetjük. 

Az igazi fatwoodnak ugyanis  átható, nagyon erős illata van, mintha az egész fenyves bele lenne zsúfolva. Ezt a halom fát a Hármashatár hegyen ?levadászott? tuskóból hasogattam, kb. fél óra alatt.

Nem messze a lelőhelytől, egy pár éve leégett erdőrészen keresgéltem, és még itt is találtam fatwoodot. Tekintve, hogy már volt elég anyagom a kormos tuskóval nem bíbelődtem.

De most már ideje rátérni a felhasználásra. Ismeretlen dolgokat szeretek ellenőrzött körülmények között kipróbálni, ezért a saját telkemen kezdtem a felderítőmunkát. Ugyancsak Switchblade barátunk útmutatása alapján, előbb az egyik késem kaparóélével, majd a rendes élével kaparékot készítettem. Egy begyújtásnyi halom előállítása 2-3 perc. Faragtam forgácsot is, valamint hasítottam vékony fatwoodszálakat is.

A szikravető a kaparékot kellő gyakorlat birtokában az első csóvával begyújtja. Elképesztő hevességgel kezd égni. Ekkor ráteszek egy csipetnyi forgácsot, majd arra néhány szál vékony fatwoodot. Az eddigi tapasztalataim szerint (ez kb. 50 tűzgyújtás) annyira erős lángot kapunk, hogy azzal még az enyhén nedves vékony ágakat is belobbanthatjuk. Ha pedig csak ázott tüzelőt találunk, akkor néhány testesebb fatwood darab begyújtása után minden bizonnyal égni fog a tábortüzünk. 

A következő kép esős időben készült. A gyújtóst akáckéregre raktam, azon tápláltam a lángokat, majd beraktam a tűzrakó helyre. 

Ma már úgy vagyok ezzel, mint a gyerek az új játékával, a telken is, túrán is így gyújtom meg a tüzemet. Nagyon praktikus, ha előre készítünk kaparékot, forgácsot, és fenyőszilánkokat. Három tégely szükséges hozzá, és nagy pech kell ahhoz, hogy a nap végén ne tudjunk testet-lelket melengető lángok mellett megpihenni.

Ki akartam próbálni, hogy szükség esetén menyi idő alatt lehet fatwood tűzön egy ételkonzervet megmelegíteni. 

Főzni ugyanis csak az főzzön ezzel a ?zsírosfenyővel?, akinek hobbyja a mosogatás. A fa rettenetesen kormoz, igazából csak begyújtásra érdemes használni. A tüzet az angol hadseregben rendszeresített ?kályhában? raktam meg. Mivel az alja lyukacsos, kihullott volna a kaparék, ezért egy nyírfakéreg darabon startolt a láng. A fatwood-láng erejére jellemző, hogy cca. 3 másodperc múlva már nem tudtam kézzel megérinteni a fémlábakat! A doboz és a kályha lábai között elegendő hely volt a tűz égésterének, és táplálásának. Megint egy döbbenet: nagyjából 5 másodperccel a tűz megrakása után már forrni kezdett a sóletbab a doboz széleinél. Azután másfél perc múlva forró volt az étel.  

De mint a képeken is látszik, pokoli kormos lett az edény. Az egész művelethez alig néhány fadarabot használtam fel, sőt, kicsit pazaroltam is, mert a konzerv levétele után cca. 2 percig tovább égett a tűz. 

Megjegyzések: Nagyítókkal eddig nem sikerült a kaparékot meggyújtanom. Füstölgött, de nem kapott lángra.

Ismerve most már a fatwood igen heves tüzét, kormozó tulajdonsága ellenére jó tudni, hogy szükség esetén a ponyvamenedékünk alatt, vagy sátrunk előterében is pillanatok alatt megfőzhetünk egy levest, vagy teát. Persze lehet gázfőzővel is - de az nem FATWOOD!

Írta:Öregindián