Menedéképítés PDF Nyomtatás E-mail
Cikkek - Túlélési technikák
Írta: Makrai Tibor István   

 

Menedéképítés

 

Arra a kérdésre, hogy "Mit tenne túlélő helyzetben?", a legtöbb ember a tűzrakásról, az élelmiszer és víz kereséséről beszélne, holott van ennél fontosabb szükséglet is. Elképzelhetők ugyanis olyan időjárási körülmények, amelyben három órán belül meghal az ember, ha nem kerül fedél a feje fölé (pl. hóviharban, de fagypont feletti hőmérsékleten is ki lehet hűlni vizes ruhában, szélben).
 

A menedék azonban nem csak fizikai, hanem pszichikai szükséglet is. A civilizált embernek "otthonra" van szüksége, hogy meg tudja őrizni lelki egyensúlyát. A menedéképítés rutinfeladat, amit célszerű minden este elvégezni (ha nincs menedéked, esni fog!).

ImageAmikor a természetben ér minket az este vagy a rossz idő, a helyszínen talált anyagokból vagy a magunkkal vitt eszközök felhasználásával készíthetjük el szállásunkat. A legegyszerűbb megoldás, ha valamilyen sziklaüreget vagy gödröt keresünk magunknak, s azt vastagon kibéleljük lombos ágakkal, száraz falevéllel. Így egyszerre készíthetünk matracot és hálózsákot. Pl. a kidőlt fák gyökerének helyébe bevackolhatja magát az ember, miközben a hatalmas gyökérzet szélfogóként szolgál, s egyben kiváló természetes támaszték egy primitív tetőzet számára.

Komolyabb menedék kialakításához figyelembe kell venni a természeti, időjárási körülményeket, a rendelkezésre álló anyagokat és eszközöket, valamint azt, hogy mennyi ideig fogjuk a menedéket használni. Elkészítéséhez ismerni kell az ősi eszköz- és szerszámkészítő technológiákat (pl. kötöző anyag készítése fűből), a zsinórra köthető csomókat, az egyszerű faszerkezeteket, a túlélő eszközök használatát. Tervszerű, előrelátó tevékenység és kreativitás szükséges. Oda kell figyelnünk az alapvető túlélő szabályra, amely az energia leadás/bevitel arányának megtartására figyelmeztet.

A menedéknek hőszigeteltnek, széltől, rovaroktól védettnek kell lennie és olyan méretűnek, hogy az emberi test vagy éppen egy gyertya is be tudja fűteni. Helyét jól meg kell választani. A túlélés során vagy rejtőzködünk, vagy nagyon is szem előtt akarunk maradni, hogy megtaláljanak minket. A sporttúlélés során inkább a rejtőzködést javasolnám (emberjárta területtől minél távolabb). A terület sík legyen (nagyon fárasztó egész éjjel úgy aludni, hogy az ember a földbe szúrt késébe kapaszkodik). Ne legyen nedves és ne álljon vízfolyás, kőomlás, stb. útjában. A völgyek hidegek és nedvesek, a hegytetők szelesek. A legjobb a sűrű erdővel benőtt lejtőpihenő, ahol nincs aljnövényzet és viszonylag fiatalok a fák. Száraz, letörésre hajlamos ágak, kidőlni kész fák ne legyenek felettünk, mellettünk. Nagy fák között, különösen bükkösben ne táborozzunk, akármilyen romantikusnak is tűnik. Többször láttam már kidőlni ilyen fát, nem is túl nagy viharban, ugyanis rövid gyökere nem tart elég erősen.
Fekhelyünk alól a kisebb ágakat, köveket dobjuk félre, a gödröket, buckákat gyalogsági ásóval tüntessük el (elég nehéz az éjszaka közepén sajgó derékkal ébredve hálózsákba-ásást játszani).
A minél kisebb bejárat lehetőleg a széllel és napfénnyel ellentétes oldalon legyen. A váz elkészítéséhez erős ágakat használunk. Két módszert ajánlhatok nyugodt szívvel. Az egyik váz "A" alakú (két, ferdén földbeszúrt, a tetejüknél egymást keresztező bot, a találkozásnál összekötve), melyre úgy helyezünk egy tetőt tartó rudat (régi, szép magyar szóval szelemen), hogy egyik vége az "A" csúcsán, a botok találkozásánál, a másik a földön legyen. Ehhez két oldalról erős ágakat támasztunk. Gyakran használt konstrukció az ún. lean-to típus, melynél általában két kedvező pozícióban lévő fatörzs közé keresztben rögzítjük a szelement (ez lehet egyenes ág vagy erős zsinór). Ehhez ferdén támasztjuk a tetőszerkezet tartórúdjait. A tetőt vagy a ferde oldalt ruganyos, vékony ágakkal (vagy zsinórral) fonjuk keresztbe. Ezek távolságát a fedőanyag mérete határozza meg. Tetőfedésre használhatunk mohát, lombos vagy tűlevelű ágakat, nagy méretű leveleket (pl. acsalapu), fakérget, csomóba kötött füvet, stb. Ezeket alulról felfelé, egymást részben fedve rakjuk, hogy levezesse a nedvességet. Ha hosszabb távra rendezkedünk be, úgy építsük menedékünket, hogy továbbfejleszthető legyen. Pl. elég erős tetőzettel és oldalakkal, hogy földdel is fedhető legyen, vagy építsünk karók közzé zárt erős fatörzsekkel falakat a lean-to-hoz. 

A menedéket be is lehet rendezni. A legfontosabb az ágy. Készítsünk fából keretet, esetleg rácsot: ez lehetővé teszi, hogy a földtől, vagyis a hidegtől, a nedvességtől, a rovaroktól bizonyos távolságot tartsunk, s erre halmozzunk száraz levelet. Nagy hidegben a derékalj alá beásott forró kővel, parázs ággyal vagy földbe ásott csatornán vezetett padlófűtéssel oldhatjuk meg testünk melegen tartását. Ha ez nincs, összebújva egymást melegítik az emberek.

ImageLehet, hogy nincs módunk természetes eszközöket használni. Sok mindent ki lehet bírni, de a sporttúlélés nem erről szól, inkább vigyük magunkkal a menedékünket. Erre a poncsó a legjobb eszköz. Végtelen fantáziával használhatjuk (arról nem is beszélve, hogy hordágy, hálózsák, stb. készíthető belőle). Klasszikus használati módja két fő számára a következő. Kb. derékmagasságban kell a poncsó rövidebb végének két szélső pontját két, egymástól megfelelő távolságban lévő, nem túl vastag fához rögzíteni. Erre legalkalmasabb a gumipók. Az egyik kampót a ponchó sátorgyűrűjébe akasztjuk, a gumikötéllel körbekerítjük a fát, majd a kampót a pók gumijába akasztjuk. Ha nincs fa, keressünk két elég erős karót, ezeket azonban cövekekkel és zsinórral ki kell feszíteni. A ponchó másik két végén lévő sátorgyűrűbe egyszerű kötélgyűrűt fűzünk, és két cövekkel a földhöz rögzítjük. Lehetőleg olyan magasan legyen, hogy lábfejünk még kényelmesen aláférjen. A kötélgyűrűknek kb. 45 fokos szögben hátra és oldalra kell feszítenie a poncsót. Most már csak a csuklyát kell összekötözni (saját összehúzó zsinórját használva), és enyhén megemelve ki kell feszíteni egy megfelelő hosszúságú (általában ejtőernyő-) zsinórral, hogy megemelje a poncsót Így a víz még könnyebben lefut róla, s egyben növekszik a belső tér. Arcnyílásának lefelé kell néznie, hogy ne csorogjon bele az eső. Az azonos gyártmányú poncsók oldalt összepatentolhatók, így lehet nagyobb építményt kialakítani. Egy poncsó két embernek, kettő ötnek (a találkozási pont alá is befér egy fő), stb. nyújt megfelelő menedéket a legzordabb viharban is, felszereléssel együtt. (Ébredtem már úgy alatta, hogy a víz felszínén "úsztam" a bivakzsákban, de nem áztam el). A legegyszerűbb hosszában, oldalt összekapcsolni őket, azonban a nagyobb védelem és komfort érdekében a féltetők egymással összefordítva "A" alakú sátrat is alkothatnak. Ha ennek az építménynek a két végét is poncsóval zárjuk, szinte tökéletes rajsátort kapunk (ilyet legutóbb akkor építettem, amikor egyetemistákkal voltam a terepen, és rókák kerülgették a tábort). Belső világításnak legjobb a szelemenről lelógó fényrúd.

 

Néhány szó a szükséges kiegészítő eszközökről. A cövek általában egy-másfél ujjnyi vastag rövid ág, melynek egyik vége hegyesre, másik gömbölyűre van faragva (így jobban viseli a kalapálás roncsoló hatását, nem reped). Az oldalán megfelelő magasságban keresztben vájat fut a zsinór rögzítéséhez. Ha egy cöveket vagy karót (a karó egy hosszú, vastag cövek) ellenfeszíteni kell, akkor mindig a kivédeni szánt húzóerővel szemben, egymással 45 fokos szöget bezáró két cövekhez kötött zsinórral oldjuk meg a problémát. Zsinórt szorító nyolcassal, Bulin csomóval rögzítünk, hollandi csattal vagy szarvkötélboggal erősítünk össze. Két ágat keresztben négyzetes rögzítő bilinccsel, párhuzamosan és szögben összefűzött bilinccsel rögzítünk. A gumipók csodálatos (de veszélyes) rögzítő eszköz, mellyel pillanatok alatt lehet feszítő kötést létrehozni (a vékony gumik tömegéből összetett, hosszú, jól nyúló típust használjunk). A terepen minden rendelkezésre álló eszközt érdemes alkotó módon használni. Gyakran készítem a szelement hegymászó kötélből. A spannolásnál, ha messze van a rögzítést lehetővé tévő fa, a kötélre szerelt prussik csomót vagy Basic-et (egy irányba csúsztatható, másik irányba rögzítő hegymászó eszköz) használok a gumipók rögzítésére.


A menedékben jól ki kell használni a helyet, rendet, tisztaságot kell tartani. Az emberek feje a menedék közepe felé nézzen. Két szomszéd polifoamja szorosan összetolva legyen. Zsákjaik mellettük, az egyik oldalon, a hossztengelyre merőlegesen egymás mögött, egy vonalban helyezkedjenek el. Ha nem fér el mellettünk, alakítsunk ki önálló menedéket a felszerelésnek, vagy takarjuk le poncsóval.

Hozzászólások
Keresés
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Jelentkezz be vagy regisztrálj!
Moti |2011.07.01 18:06:32
Ja,és tényleg lopott ott a róka a NÖR-ön,emlékszem rá,csak már arra nem,hogy ki mesélte.Ezek a történetek talán csak arra nyújtanak bizonyítékot,hogy a róka fejlődőképes,és talán olyan urbánus lesz egyszer,mint például amerikában a mosómedve. Vagy a legendásan jó városlakó madár,a fekete rigó.Egy régi, vadász által írt könyvben még azt írták,hogy ha elejtettek egy nagyobb vadat és nem tudták elcuccolni az erdő sűrűjéből,akkor az elejtett vad testére raktak néhány fémpénzt.A rókák nem mertek a közelébe menni,mert érezték a fém-és ember szagot,és csapdára gyanakodtak.Ezért másnap nyugodtan visszamentek többen,kocsival,és megnyúzták,begyűjtötték a zsákmányt.Talán a róka intelligensebb,mint azt gondolják,és generációk alatt a tanultakat tanítják a kölyköknek?
Moti  - re: |2011.07.01 17:53:19
Öregindián írta:
Katonaember létére hogy írhat olyat, hogy válj meg a felszerelésedtől, és helyezd külön menedékbe?! Egyszerűen érthetetlen!  Ilyesmit még békeidőben, "sport túlélő" táborozáson se javasolnék. Ha már van mód plusz menedék építésére, akkor váljon szét a csapat, de a felszerelés maradjon biztonságban mellettem.


Annak ellenére,hogy a cikk tetszik,ezzel egyetértek:a felszerelés helye az ember mellett van-akárhogyan is,de oldja meg.
Öregindián  - re: |2011.06.17 08:37:08
kontrra írta:
Nem a szomszéd néni keresztlánya látta a rókákat, aki ott voltak, azokról nehéz feltételezni, hogy összekevernek egy rókát egy kutyával.
Róka ellen védekezni már szinte vicces, max. a kaját nem kell elől hagyni.


Mivel azt írtad, hogy "látták", akár maga a szomszéd néni is lehetett
kontrra |2011.06.16 18:23:46
Nem a szomszéd néni keresztlánya látta a rókákat, aki ott voltak, azokról nehéz feltételezni, hogy összekevernek egy rókát egy kutyával.
Róka ellen védekezni már szinte vicces, max. a kaját nem kell elől hagyni.
Öregindián |2011.06.16 08:15:07
Na ez a látta valaki elgondolkoztat. Nem fordulhat elő, hogy kisebb termetű kóbor, vagy nem is kóbor kutyáról volt szó? Az kétségtelen, hogy az urbanizáció előretörése miatt sokféle állat, közöttük a róka és a vaddisznó már átlép bizonyos határvonalakat. Matatnak a kukákban, és persze hogy megeszik a kintfelejtett kaját. De nagy általánosságban ez éjjel történik. Ha a róka öt méterre megközelíti fényes nappal az embert, és nehéz elzavarni, akkor bizony már a veszettségre gyanakodhatunk. Bár az is előfordulhat, hogy rókafi korában jó tapasztalata volt az emberrel kapcs. és azért nem menekül. A telkem környékén a 4 éves kisfiammal gyakran kijártunk hajnalonként egy rókavárhoz, és a kicsik egészen a cipőnkig jöttek hancúrozni. Ezek, felnőve tényleg szelídek lettek. De váltig nem hiszem az ales állítását, hogy a tábor környékén ólálkodó rókáktól kell védekezni.Az ember (csövesek, balhét kereső fiatalok stb) nagyobb veszélyt jelentenek. Tudnék erre pár konkrét példát felsorolni.
kontrra |2011.06.15 20:24:01
A róka pedig lop.
Az 1. NÖRön a Duna-parton aludtunk egyik éjjel a homokban, vagy öten, az este otthagyott maradékokat szépen elpucolta, valaki látta is, úgyhogy biztos ő volt, tőlünk pár lépésre. Ugyancsak a NÖRön fenn a táborban valaki kinn hagyta a sonkáját, vagy szalonnáját, hasonló sorsra jutott, szintén látta valaki.
hajdúságivandor |2011.06.15 20:14:50
Egyszer horgászat közben éjszaka kb. 5 méterre megközelített, elzavartam, de nehezen akart elmenni.
Öregindián |2011.06.15 19:33:29
Csak a rókához: eddigi vadász és túrázó tapasztalataim szerint már az emberszagtól is menekül a róka. Olykor hosszú, órákig tartó fácánvadászatokon, vagy terelővadászatokon jó ha 1-2 rókát látunk. Én még sohasem tapasztaltam, hogy a róka ellopott valamit. De ttől még előfordulhat.
kontrra |2011.06.15 17:09:24
Biztos, hogy nincs technika és módszer, amit mindenki elfogad, de ez nem is lehet cél. Még csak az sem fontos, hogy a többségnek tessen, lényeg, hogy a hozzáértők és az értelmesebbek szerint működjön a dolog.
hajdúságivandor |2011.06.15 15:22:34
Egyébként szerintem nincs az a technika és módszer amire mindenki azt mondja: ez igen! Most már így fogom csinálni! Mindenki próbál valamit kitalálni, elvenni hozzáadni, a maga kényelmére alakítani a dolgokat.Igazi túlélésnél, nem nagyon tudnak ellopni tőled semmit, lehet te mész lopni
Vándor |2011.06.15 15:15:10
Értem amit mondasz, én meg ezért írtam, hogy ez inkább valós(hipotermiával fenyegető) helyzetben lehet életszerű. Olyankor inkább örülsz annak, ha embert látsz, és nem azon aggódsz, hogy ellopják-e a cuccot. És azért lássuk be, éjszaka nem túl sokan járnak erdőben...

Róka-incidensek azért néha-néha olvashatóak voltak a portálos beszámolókban is. Még Komáromban valamelyik NÖR-ön is fosztogatta a ravaszdi a Dunaparton táborozókat. Nekem egy nem-portálos túrán lopta ki egyszer a sátor előteréből a kaját egy. Láttuk elszelelni a zacskós kenyérrel... Szerintem csak pofátlanok voltak, nem veszettek.
hajdúságivandor  - re: |2011.06.15 15:10:22
Szerintem olyan sok variáció van ki hogy csinálja. Lehet sok mindentől "félni".Elméletileg akár le is gyilkolhatnak éjszaka álmunkban pl.egy borsodi erdőben stb., rád dőlhet egy fa, mostanában saját bőrünkön tapasztalhatjuk milyen pusztító tud lenni egy "kis nyári zivatar". Szóval szerintem kinek-mi vált be, milyen cucca van, én ez alapján készítenék tábort illetve menedéket.
Öregindián |2011.06.15 12:05:29
Én máshogy látom. A "néhány méterre lévő" cuccot bárki ellophatja, éjjel feltépheti a szél a menedéket, és elázhat minden, hirtelen kell ez-az, ami a hátizsákban van, aztán te mehetsz át -esetleg szakadó esőben a fájdalomcsillapítóért stb.-ért.Alapszabály (főként a katonai túlélésben, éppen ezért emeltem ki az ales hovatartozását is) hogy soha ne válj meg a felszerelésedtől! Persze neked jogod van máshogy látni a dolgot.Még valamit:ovisokat szoktak ólálkodó rókákkal ijesztgetni. A róka, -hacsak nem veszett- nagyon fél az embertől, nem fogja éjjel csesztetni a tábort. Ezt illene az alesnek is tudnia. De hát így romantikusabb, meg "túlélőbb".
Vándor |2011.06.15 10:18:39
Szerintem ez nem annyira drámai, nem kell szó szerint megválni felszereléstől. Ott van az is max néhány méteren belül.

Ráadásul hideg időben jobban jár az ember, ha a társával bújik össze, mint a hátizsákkal. Ez persze már inkább valós túlélési helyzet, amikor nincs meg a megfelelő hálózsák, derékalj.
fisligery  - re: |2011.06.14 15:48:42
Öregindián írta:
Katonaember létére hogy írhat olyat, hogy válj meg a felszerelésedtől, és helyezd külön menedékbe?! Egyszerűen érthetetlen!  Ilyesmit még békeidőben, "sport túlélő" táborozáson se javasolnék. Ha már van mód plusz menedék építésére, akkor váljon szét a csapat, de a felszerelés maradjon biztonságban mellettem.

Ez igaz, nagyon igaz
Öregindián |2011.06.14 15:37:55
Katonaember létére hogy írhat olyat, hogy válj meg a felszerelésedtől, és helyezd külön menedékbe?! Egyszerűen érthetetlen! Ilyesmit még békeidőben, "sport túlélő" táborozáson se javasolnék. Ha már van mód plusz menedék építésére, akkor váljon szét a csapat, de a felszerelés maradjon biztonságban mellettem.
remete |2011.06.09 15:54:52
Úgy látom, mégis csak jó az öreg a háznál
fisligery |2011.06.07 17:21:15
Jó a cikk mindig is érdekelt a menedéképítés