Megérkezett Vándor portáltársunk cikksorozatának II. része. Ezúttal a fűrészhasználat titkaiba avat be bennünket. Kellemes olvasgatást mindenkinek
Biztonságos és hatékony eszközhasználat a természetben
2.rész
A fűrész használata
A második epizódban azzal az eszközzel szeretnék kicsit foglalkozni, ami az erdőbe tett kiruccanásaim során - a kés mellett - leggyakrabban megtalálható a hátizsákomban: a fűrésszel.
A fűrész jelenléte egy erdőjáró embernél azért is nagyon reális, mert már majd? minden kiránduló zsebében ott lapul a túrázóknak/vadászoknak/katonáknak tervezett svájci-bicskák valamelyik változata, vagy egy multi-szerszám, amiknek többségén található egy kis fafűrész (sokszor nálam is csak ilyen formában található meg). Bár általában a célszerszámok erősebbek és hatékonyabbak, ezek a kis multifunkciós eszközök is sokat segíthetnek rajtunk.
Sőt ha túlélési szempontból nézzük, még életszerűbb is, hogy ilyen felszereléssel kerülünk szorult helyzetbe. Használjuk hát ki a benne rejlő lehetőségeket.
Ha már a célszerszámokat említettem, a kézifűrészekről is van szó az Erdőtörvényben:
?61. §(2) Tilos az erdőlátogatójának - a munkavégzésre jogosultakon kívül - motorfűrészt, 500 g-nál nagyobb fejtömegűfejszét, 30 cm-nél nagyobb vágólap hosszúságú kézifűrészt magánál tartani a közforgalom előtt meg nem nyitott erdei utakon és az erdőben.?
Természetjáráshoz a legjobban használhatók méretük, tömegük és felépítésük miatt a keret nélküli, becsukható vagy behúzható pengés változatok.
Minőségüket tekintve a hiper- és szupermarketek, vagy a barkácsáruházak kertészeti osztályain található olcsó változatok is remekül beválnak. Persze ebből is beszerezhetőek túra- és vadászboltokból drágább, ismert márka alatt futó példányok, azonban a használhatóságuk nem arányosan jobb (ha jobb egyáltalán), mint az előbb említett kerti változatoké.
A biztonságról
A biztonságos fűrészhasználatra szinte minden igaz, ami az első részben a késekre vonatkozóan fel lett sorolva. Illetve mivel annyira nem univerzális, valamivel azért kevesebb. (Sújtani például biztos nem fogunk vele?)
A legtöbb szabály, mint az életlenségre, az odafigyelésre, elsősegélycsomagra, az alkoholra, a kerülendő pozíciókra vonatkozó, stb. pontok itt is teljesen megállják a helyüket. Nem sorolnám fel újra őket, a késes cikkben mindenki megtalálja, aki ismétlésre vágyik.
Az biztos, hogy a fűrészfogak is csúnya ? ha nem csúnyább ? sebet ejthetnek, mint egy kés. Legyünk tehát óvatosak.
Feladatok, technikák, tippek
Ez a fejezet az első részhez képest nyúlfarknyi lesz, mert a fűrésznek nincs annyi ?üzemmódja?, mint a késeknek. Azért pár dolgot érdemes megemlíteni, ha maradni szeretnénk az alapoktól építkező tematikánál.
Ezek a keret nélküli fűrészek csak egyik irányba ?harapnak? igazán, mégpedig húzásra. Használatuk végtelenül egyszerű: biztosan, de kényelmesen megmarkolva oda-vissza mozgatva vághatjuk keresztül a faágat. Nem ragoznám túl, szerintem mindenki csinálta vagy látta már.
Amire érdemes figyelni, hogy ne nyomjuk lefelé túlságosan, mert a fogak eltömődhetnek, ha túl sok ?fűrészport? választunk le, és végső soron nem végzünk gyorsabban, mint ha könnyedén dolgozunk. Viszont sokkal jobban el fogunk fáradni.(Főleg élő fánál fordulhat ez elő.)
A másik dolog, ha előremozgatáskor a penge megszorul, ne erőltessük. Meghajolva könnyen eltörhet a vékony penge, ami eszközünk tönkremenetelén kívül még balesetveszélyes is lehet. Ha ilyen történik, engedjük vissza, szabadítsuk ki a lapot, majd folytathatjuk a munkát.
Mint már említettem a fűrész nem annyira sokoldalú, mint egy kés. Sőt valójában egy igazi funkcióval rendelkezik, mégis remekül kiegészítheti akár egy nagyobb fixpengés képességeit is. Ez a funkció pedig, a faágak levágása, darabolása.
Ha kicsit belegondolunk, pont ezek azok a feladatok, amikkel a nagy, nehéz ?túlélőkések? magunknál tartását indokolni szoktuk. Ebben viszont a fűrész gyorsabb, ?energiatakarékosabb?, és csendesebb, mint egy nagy kés.
Ha ez igaz, akkor ezek szerint egy kisebb, könnyű (lehetőleg fixpengés) késsel plusz a fűrészünkkel is remekül elboldogulhatnánk? Akár a sokat emlegetett svájci-bicskával is? Nos, nagyon sokaknak beválik ma is, és - ha őszinték akarunk lenni magunkhoz - a ?túlélőtúrák? nagy része sem indokol komolyabb felszerelést, ha csak a vágószerszámokat nézzük.
Na persze, de mi van, ha fel kell hasogatni a nedves fát, hogy a belső száraz részekhez hozzáférjünk? ? kérdezhetné valaki. Egy kis találékonysággal erre is van megoldás.
Lássuk hát mik a lehetőségek?
Hasítás fűrésszel
Nem lehetetlen tehát, hogy fűrészünk segítségével felhasogassuk tűzifánkat. Ezt egy egyszerű trükkel tehetjük meg.
A felhasogatni kívánt ágat kb. a közepén, félig befűrészeljük. Ezután a bevágás és a fa vége között egy másik faághoz vagy kőhöz csapkodjuk. A befűrészelt rész az ütögetés hatására hamarosan leválik a ?főágról? - legyünk óvatosak, ez lehet, hogy hirtelen fog megtörténni. Egyszerűen lerepül.
Ezután megfordítjuk az ágat, és újra kezdjük a másik féllel is a műveletet.
Itt azonban nincs vége a lehetőségeinknek. A felezést elvileg akárhányszor megismételhetjük, mindig másik oldalról bevágva a faágunkat.
(A filmezés izgalmában azt az alapvető hibát követtem el, hogy a felhasogatott fát ide-oda forgattam a hóban. A szárazon tartásra érdemes figyelni, ha már ennyit dolgozik az ember a tűz előkészítésével. A technika működésének szemléltetése azért szerintem sikerült.)
Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!
Ez sokaknak macerásnak tűnhet. De ha beleképzeljük magunkat a fentebb már említett szituációba, amikor egy szál svájci-bicskával ragadunk kint az erdőben, ez a lehetőség sokat érhet a hideg éjszaka előtt. Hiszen egy ilyen kis fűrésszel is lehetséges csuklóvastagságú ágak átvágása. Aztán a pengéjével például egy tollaság már gyerekjáték?
Háromvágásos vagy alávágásos technika
Ezt a technikát akkor alkalmazzuk, amikor olyan nagy ágat szeretnénk levágni, amit nem tudunk megtartani. Ez azonban inkább a fát védi a súlyos sérüléstől. A három vágást a következőképpen kell elhelyezni:
Ha ugyanis egy vastag ágat kezdünk levágni, az előbb-utóbb letörik a saját súlya alatt, és rossz esetben hosszában jó darabon végighasad a törzs felé is. Közben még magával ránt egy nagydarab kérget az alsó oldalról. Ez a nagy seb igen nehezen gyógyul vissza, nagy lesz a kockázata egy fertőzésnek. A következő képen látható egy korhadt ág maradéka, ami talán egy viharban tört le. Láthatjuk, mekkora kár keletkezett az egészséges részben is.
Ennek úgy vehetjük elejét, ha első lépésként alulról fűrészeljük be az ágat, legalább egy arasznyival az ág tövétől, a vastagsága kb. negyedéig-harmadáig, amíg a fűrészlap el nem kezd szorulni.
Második lépésként felülről fűrészelünk, pár centivel távolabb az alsó vágástól. Az ág a saját súlyától hamar elkezd lenyílni az alsó vágásnak köszönhetően, ezzel mintegy utat nyit a fűrésznek. Aztán az ág leszakad, de immár csak az alávágásig. Figyeljük meg az ágcsonkon a törés ?lépcsős? alakját.
A harmadik vágást a növény iránti tiszteletből tegyük meg, a lehető legkisebb sérülésre törekvés okán. Ez nem más, mint a maradék csonk tőben való levágása. A rövid részt ekkor már kényelmesen megfogva lefűrészelhetjük a lehető legközelebb az ágtőhöz. A sima vágott felület az elágazás közelében csökkenti a fertőzés kockázatát, és így gyógyulhat be legkönnyebben a seb.
Mindez folyamatában így néz ki:
Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!
Remélem, ez a kis írás sokaknak segít, ezen remek eszközben rejlő képességek teljesebb kiaknázásában. Ráadásul, ha csak páran megfontolják az utolsó részben elhangzottakat, talán még az erdő fáinak egészségéért is sikerült tennem valamit.