Mozgás a terepen
A hó- és jégviszonyok igen nagy mértékben befolyásolhatják a terepen való mozgásunkat. Ez a befolyás az esetek túlnyomó részében sajnos negatív irányú. A hóban való gyaloglás kb. 20-30 cm-es mélységig még viszonylag elviselhető hosszabb távon is, de sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, és a haladási sebességet is kb. felére csökkenti az ideális viszonyokhoz képest. Nagyobb hóban a gyaloglás hatalmas fizikai igénybevételt jelent, a haladási sebesség pedig, szinte nullára csökken. A februári erdélyi túrán például, egy egész nap alatt mindössze 5-6 km-t haladtunk, 0,9 km/h átlagsebességgel, könnyű, egynapos hátizsákkal. Az út egy részét négykézláb tettük meg, hogy ne szakadjunk be olyan gyakran a hóba. Csak az összehasonlítás kedvéért jegyzem meg, hogy ugyanott nyáron, egyheti cuccot cipelve mentünk 3-4 km/h-s átlagot és napi 25-30 km-t. A jég szintén lehetetlenné és iszonyatosan balesetveszélyessé teheti a haladást, ezt azt hiszem fölösleges részletesebben ecsetelni. A túra megtervezése előtt ezért feltétlenül tájékozódnunk kell a helyi hóviszonyokról, várható időjárásról (pl. további csapadék, szél). Viszonylag kis hóban, vagy ha (szerencsés esetben) a fagyott hóréteg tetején tudunk haladni, számíthatunk arra, hogy normális távot meg tudunk tenni különösebb nehézség nélkül, ha azonban nagy hó van, a szél összehordta a havat, vagy mindent vastag jég borít, ne tervezzünk túl nagy távokat, esetleg el se induljunk megfelelő segédeszközök (hótalp, sí, hágóvas), és azok használatának ismerete nélkül.
Haladást elősegítő eszközök
Az FM 3170-es szabályzat (A linken elérhető anyag angol nyelvű - by admin) részletesen tárgyalja ezt a témakört (is), ezért itt csak röviden térnék ki előnyeikre és hátrányaikra, illetve említést tennék az anyag megírása óta eltelt 40 év fejleményeiről (az alapigazságok továbbra is érvényesek, csak a technika változott közben). Az eszközök közül elsősorban a számunkra is szóba jöhetőkről ejtenék szót: a hótalpról, a különböző sítípusokról és a hágóvasról (a sívontatás és a kutyaszán pl. ezen kívül esik, bár ki tudja, mit tartogat a jövő )
A hótalp
A hótalpak történeti áttekintését, típusait, használatával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat Edrose cikkéből ismerhetitek meg (Ez a cikk egy későbbi időpontban kerül feltöltésre (várhatóan a jövő héten) - by admin). A hótalp előnyei közé tartozik, hogy használata gyorsan elsajátítható (aki tud járni, az hótalpazni is tud), normál gyaloglási tempóban történő haladást tesz lehetővé mély hóban is, könnyen szállítható (a síhez képest), viszonylag jól használható erdőben vagy más, akadályokkal teli terepen, továbbá nem igényel speciális lábbelit. Hátránya (hazai pénztárcához mért) drágasága, valamint az, hogy lejtőn lefelé nem igazán praktikus. Beszerzési forrásai a túraboltok, az Edrose által is említett árakon, vagy megpróbálhatunk barkácsolni (persze ez utóbbitól ne várjunk a "gyárival" azonos teljesítményt!)
A sí
Az FM 3170-es szabályzat megírása óta ezen a területen óriási változások történtek: különböző sítípusok differenciálódtak speciális célokra (melyek eltérő mértékben alkalmasak a mi céljainkra), megváltozott az anyaga, és még oldalakon keresztül lehetne sorolni. Ami változatlan maradt, az a sí előnyei és hátrányai. A sí előnye, hogy a gyaloglásnál lényegesen nagyobb haladási sebességet tehet lehetővé. Hátránya, hogy használatának elsajátítása hosszabb időt vesz igénybe, és nagyobb ügyességet igényel, erdős, akadállyal borított terepen kevésbé használható, nehezebben szállítható és meglehetősen drága.
Futósí
A sífutáshoz használt léc keskeny, hosszú, könnyű, nincs éle, a hegye erősen felkunkorodik. A cipő félcipőre vagy magas szárú edzőcipőre emlékeztető kinézetű, a léchez az orr-résznél csatlakozik, a sarok nem rögzül.
A kötéseknek számos típusa ismert, az újabbak általában az SNS (Salomon Nordic System) szerint készülnek (ez szerintem jobb, mint a korábbiak, de azokkal is lehet boldogulni). A sífutó felszerelés viszonylag sík terepen nagy távolságok gyors megtételére lett kialakítva. Az utóbbi időben a sífutásnak kétféle technikája alakult ki: a klasszikus és a korcsolyázó, ennek megfelelően a felszerelés is tovább differenciálódott. A modern felszerelés elsősorban versenyzésre, illetve kialakított pályán ("nyomban") végzett szabadidős tevékenységre alkalmas. A mi céljainkra korlátozottabb mértékben felel meg, elsősorban laposabb terepen. Természetesen szűz hóban való mozgásra is alkalmas, ehhez viszont célszerű a magasabb szárú cipőt választani (esetleg kamáslival kiegészítve), és a klasszikus technikát (illetve felszerelést) alkalmazni. Az új felszerelés elég drága (bár még mindig olcsóbb, mint a lesikló cucc), de használtan, vagy szezon végi leárazásnál olcsóbban hozzá lehet jutni, és érdemes ellátogatni síbörzékre is. A kötések sokfélesége miatt ügyeljünk arra, hogy a léc (kötés) és a cipő kompatibilis legyen! Használt felszerelést olcsón is ki lehet fogni, én az első lécemet és cipőmet összesen 10000 Ft-ért vettem.
Lesikló sí
A síről általában mindenkinek ez jut az eszébe. A léc szélesebb, rövidebb, nehezebb, fém éllel ellátott, újabban "piskóta" alakú (carving lécek), a hegye kevésbé kunkorodik. A bakancs merev műanyag, a léchez mereven rögzül, a sarok is rögzített. Egyetlen célra alkalmas (de arra nagyon): a kiépített pályákon való lesiklásra. Túrázásra a lesikló felszerelés alkalmatlan. (Mindazonáltal remek sport és erőnléti edzés, mindenkinek ajánlom figyelmébe!)
Telemark
Talán a telemark sí maradt legközelebb az alapokhoz, afféle "retro-sínek" is tekinthető, művelői erre gyakran rá is tesznek egy lapáttal, és régies ruhákban (kalap, gyapjú pulóver) száguldoznak a lejtőkön. A lécek a lesikló lécre emlékeztetnek, de könnyebbek, rugalmasabbak, ugyanez mondható el a bakancsról is. A kötés nem rögzíti a sarkat. A telemark felszerelés már jobban megfelelne a mi céljainknak, azonban sajnos nálunk nem túl elterjedt, ráadásul speciális technikát igényel, amit nagyon nehéz megtanulni (főleg, ha nincs is kitől).
Túrasí
A túrasínek kétféle típusa van, az egyik a sífutó felszerelés "terepesített" változata, ez főleg Amerikában terjedt el "backcountry" sí néven, a másik az inkább Európában népszerű "randonee" vagy alpesi túra felszerelés.
A sífutó felszerelésre emlékeztető túrasí valamivel szélesebb, mint a hagyományos futóléc, gyakran van éle, így jobban lehet vele a lesikló léceknél megszokott technikákat alkalmazni lefelé menet. A bakancs és a kötés masszívabb kialakítású, de a sarok itt sem rögzített. A mozgástechnika megegyezik a sífutáséval. Ez a felszerelés a futócuccnál sokkal alkalmasabb a pályákon kívüli területekre való elkalandozásra, ugyanakkor igazán lejtős terepre ez sem az igazi.
Az európai túrasí a legalkalmasabb felszerelés az érintetlen hegyi terepek meghódítására. A léc és a bakancs a lesikló felszereléshez hasonló, a kötés viszont egyedi, a sarok igény szerint rögzíthető és kioldható, így lefelé menet a megszokott (rögzített sarkú) lesikló technikák alkalmazhatók, míg sík terepen vagy felfelé a sífutás technikájával haladhatunk. A felfelé haladást segíti az ún. "fóka" is. Ez egy velúrszalag, amelyet a léc talpára helyezhetünk. A szálai egy irányban állnak így az azzal ellenkező irányba engedik csúszni a lécet, míg a másik irányban kapaszkodnak. Sajnos nálunk nem túl elterjedt ez a sport (bár Edrose mintha tett volna említést némi tapasztalatról, várom is a hozzászólását), és a felszerelés is drágán és nehezen szerezhető be.
Hágóvas
A jégen való biztonságos mozgás nélkülözhetetlen kelléke. Rengeteg típusa van az egyszerű hatfogútól a jégfalak megmászására alkalmas csodákig. Ami közös bennük, hogy szíjjal vagy gyorskapcsokkal a bakancs talpára rögzíthető eszközök, amelyek fém fogakkal vannak ellátva, ezekkel kapaszkodnak meg a jégen. Az áruk gyakran csillagászati, de mi megelégedhetünk a legegyszerűbb modellekkel is (kivéve a rendszeresen magashegyi túrákra járó portáltársakat, akik remélhetőleg hasznos kiegészítéseket tesznek majd).
A felszerelés szállítása
A téli túrákon a megszokottnál több felszerelést viszünk magunkkal, gyakran csúszós terepen (esetleg még csúszósabb eszközökkel a lábunkon). A fentiek miatt ügyelnünk kell arra, hogy a hátizsák minél kisebb mértékben akadályozza a mozgásunkat, lehetőleg ne akadjunk bele a kezünkkel-lábunkkal, és persze a zsák se akadjon bele lépten-nyomon a tereptárgyakba (pl. benyúló ágakba). Az sem árt, ha a zsák súlypontja nincs túl magasan, mert akkor a miénk is megemelkedik, és sokkal könnyebben eleshetünk. Ha síelünk, akkor a súlypont nem lehet távol sem a testünktől, mert fordulásnál könnyebben kipörgethet minket, ami szintén eséshez vezet(het). A túl keskeny és magas, ún. magashegyi zsákok ezeknek a feltételeknek kevésbé felelnek meg. Az ésszerű csomagolással sokat javíthatunk a helyzeten; a nehezebb holmikat lehetőleg a zsák aljába (vagy aljára), a testünk közelébe helyezzük el.
A téli túrán egyensúlyunk megtartása érdekében hasznosak lehetnek a túrabotok is (máskor szerintem teljesen fölösleges, de ez szigorúan magánvélemény).
Nagyobb mennyiségű felszerelés szállítása esetén alternatíva lehet a szánkó használata, húzni általában könnyebb 50 kilót, mint vinni. Persze lehetnek olyan szakaszok, ahol kénytelen lesz szegény túlmálházott ember cipelni a holmit (pl. sziklás terep, meredek lejtő, hómentes szakaszok), szóval érdemes alaposan megfontolni az előnyöket és hátrányokat. Az interneten fellelhetők remek receptek a műanyag gyerekszánkók megbuherálására, ha valakit komolyabban érdekel a téma.
