"Jó, jó, de mivel gyújtsunk tüzet?" - juthat az olvasó eszébe. Mindenfajta modern kori gyújtóeszköz (öngyújtó, gyufa) fogyatékossága, hogy "hamar kifogy belőle a szufla"
 

Ráadásul a gázos öngyújtó hidegben nehezen működik. A legjobb közülük a nem túl ifjú találmány, a gyufa, amely azonban igen sérülékeny. Óvatlan, elfagyott kézzel használva könnyen eltörhet a szára, a szél elfújhatja, s ősi ellensége, a nedvesség alattomban teszi tönkre.

Van azonban egy eszköz, amely mindig megbízhatóan működik: a szikravető. Ezt a tűzszerszámot évezredeken keresztül használták a világ minden pontján. Megfelelő ásványi kőzet és egy acéldarab kell hozzá. A magyar pusztán az úgynevezett pásztorkészséghez tartozott a tapló, a kova és az acél. Az acéllal ütést mérve az ásványra megfelelő méretű szikra keletkezett, mely belekapott a taplóba. Nos, itt van a dolog gyenge pontja, mert olyan anyagra is szükség van a tűzszerszámhoz, amely lángra lobban a szikrától. Erre leginkább fakalapáccsal kivert és hamulúgban vagy salétromban gondosan kifőzött taplót használtak.

Kevesen tudják, hogy nem felelt meg akármilyen acél a feladatnak. A tapasztalatok szerint igen jó minőségű, kifejezetten keményre edzett fém kellett a megfelelő szikra indításához.
A tűzszerszám feledésbe merült, a gyufa és a fent említett korszerű gyújtóeszközök kiszorították (éppúgy, ahogy a kova és az acél kiszorította jóval korábban a tűzfúrót, a tűzekét és a hasonló dörzsöléses eljárással működő eszközöket). Ennek sajátos következményeként nem tiszteljük a tüzet, mert nem dolgozunk meg érte. Természetesnek vesszük, hogy gombnyomásra van főzéshez, melegedéshez elegendő hőnk. Egy másik következménye ennek, hogy elveszítettük a testi ügyesség egy bizonyos fajtáját, a két kezünk alkotó ügyességét.
Az utóbbi időben a tűzszerszám modern formában újra megjelent. Nem véletlenül, hiszen közömbös az időjárási körülmények iránt, hidegben, melegben, esőben egyaránt megfelelő szikrát ad. Használata romantikus. Egész más érzés szikravetővel tüzet gyújtani, mint lelocsolni a fát gázolajjal, és öngyújtóval begyújtani. A sporttúlélés sportszerűséget is jelent. A tűz gyújtásának pedig a szikravetés az egyik legsportszerűbb, ugyanakkor könnyen alkalmazható formája. (A legvagányabb dolog tűzfúrót használni, de erről majd egy másik alkalommal szólunk.)

A szükséges eszközök többféle formában is rendelkezésre állnak. A legkönnyebben a magnéziumtömb használható. A Fire Starting Tool Magnesiumot a Doan Machinery&Equipment Co. készíti 1984 óta. Ez egy 76x25x9 mm-es magnéziumtömb, amelynek egyik oldalán egy középen, hosszában végigfutó vájatba egy különleges anyagból készült fémpálca van belefoglalva. A magnézium egyik végén, a középvonaltól kissé eltolva egy furat található, melybe egy vékony "dögcédulalánc" van belefűzve. Ebbe egy ejtőernyőszsinórt vagy valami hasonlót fűzve a nyakunkon hordhatjuk gyújtónkat.

A munka során a magnéziumtömb két hosszanti oldalát használjuk: a szikravető rudat az egyik oldalon, s a vele átellenben lévő forgácsolóélt a másikon. A lényeg, hogy a magnéziumból elegendő mennyiségű forgácsot faragjunk le, majd ezt gyújtsuk be egy késsel, úgy, hogy azt a fémrudacskán húzzuk végig. Ehhez kb. 60 fokos szögben helyezzük le a földre a magnéziumtéglát arra az alsó sarkára, ahol a szikravető van. Fontos, hogy kemény felületre támasszuk, nehogy nyomásra belesüllyedjen a talajba. Erre a célra kiválóan megfelel egy lapos kő- vagy kéregdarab. (Gyakran kaparom a gyúlékony fémet a gyalogsági ásó lapjára, ahol könnyű összegyűjteni, s amely egyben gyújtás után védi a tüzet a talaj nedvességétől. Ha már életre kapott a tüzünk, óvatosan letolhatjuk a lángoló ágakat az előre elkészített talapzatra.) Helyezzük késünket a sima oldalra derékszögben, s erőteljes mozdulatokkal kaparjunk apró forgácsokat a fémből.

Erős, éles késre van szükségünk. Igyekezzünk az oldal egészén végighúzni, s ügyeljünk arra is, hogy a penge ne kapjon bele a tömb sarkaiba. Így elkerülhetjük, hogy a magnéziumtégla kagylósodjon és a sarkai lekerekedjenek, mivel ez sok használat után jelentősen csökkenti a tömb hatékonyságát. Arra is vigyázzunk, hogy ne faragjuk a fémet. Ilyenkor ugyanis bele-belevág a penge az anyagba, s megakad benne, így hasznavehetetlenné válik az eszköz. A kaparás hatására azonnal lekopik a fémet védő, mindig újra képződő oxidréteg, s ezüstös fénnyel megjelenik a magnézium. Körülbelül egy mogyorónyi forgácsot készítsünk, de szükség esetén sokkal kevesebb is elég.

Gondosan söpörjük a kés pengéjével egy kupacba a magnéziumot. Eleve hasznos, ha egy falevelet vagy bármi mást rakunk a tömb alá, amelyen összegyűjthetjük és szükség szerint arrébb is vihetjük a darabkákat. Az említett kéreg erre is kiválóan megfelel. Vigyázzunk, nehogy a szél elfújja a szemcséket.
Fordítsuk meg az eszközt, s ugyanolyan szögben helyezzük a másik oldalára, mert most a szikraindító rudacskára van szükségünk. Úgy tegyük a forgácskupac mellé, hogy a kiröppenő szikra optimális szögben érje. Ezt úgy érhetjük el, ha a rudat letéve annak képzeletbeli meghosszabbítása a forgácsokra irányul. Helyezzük a kés élét a szikravető rúdra, de most 45 fokos szöget zárjon be a kés és a fém. A penge éllel lefelé álljon. Miközben szorosan odanyomjuk a kést a fémhez, egy gyors, erőteljes mozdulattal toljuk le a pengét. A rendkívül intenzív szikra meggyújtja a magnéziumot. Ügyelnünk kell arra, hogy a leszaladó kés ne verje szét a fémkupacot.

Munkánk eredménye egy rövid időre felizzó, vakítóan fehér láng, melynek kb. 2500-3000 Celsius-fok a hője. Hogy lesz ebből tűz? Például úgy, hogy az előre felépített tűz aljába könnyen gyulladó anyagot (mondjuk száraz füvet) halmozunk, s ezt gyújtjuk be a magnéziummal. A magnéziumon található szikravető egyébként elég intenzív ahhoz is, hogy gyúlékony anyagokat magnézium nélkül is begyújtson.
A leírások szerint ezer gyújtás végezhető el a tömbbel. Tapasztalataim szerint erős túlzás ez a szám, jó esetben egy-kétszáz alkalmat bír az eszköz. A rendszer gyenge, legkönnyebben elkopó része a szikravető.

Jogosan féltjük késünket a beindítástól. Bármilyen meglepő, a jó minőségű, professzionális kés éle nem sérül az eszköz használatakor. A gyakorlás során azonban inkább valamilyen olcsóbb kést, esetleg vékony acéllapocskát használjunk a szikra beindításához.
A magnéziumtömb ára változó, a legtöbb helyen 3000 Ft körüli. Military- és hegyitúra-boltokban kapható. Hordjuk mindig a nyakunkban ejtőernyőszsinóron, bőrszíjon vagy "dögcédulaláncon"! Soha nem fog minket cserbenhagyni.