|
"Hobó szamovár" készítése
A konzerves dobozból rögtönzött hobó tűzhelyet nem kell bemutatni senkinek, de most egy továbbfejlesztett változatról szeretnék írni. Első látásra talán öncélú játékszernek tűnik, de tüzelőben szegény vidéken, vagy/és mostoha időjárási körülmények között is jól használható, akár olyan helyen is, ahol egyébként nem célszerű nyílt tüzet rakni (pl. csónakban).
Az alapgondolat a Brit szigeteken népszerű "Kelly Kettle" elvéből ered, csak a Kellynél belül van a tűz, kívül a víz, az enyémnél meg fordítva.
A koncepciót (kifordított Kelly) ebből a videóból vettem, és az elérhető nyersanyaghoz adaptáltam (apósomnak van egy nagy kutyája, úgyhogy a kutyatápos doboz korlátlanul rendelkezésre áll).
A vízforraló rész belseje egy sörösdoboz, fél liter víz 3-4 perc alatt felforr benne egy marék gally tűzrevalóval, akár szélben, esőben is. További előnye, hogy nem koszol össze semmit, mert a külseje nem lesz kormos. Nem hátizsákos túrázáshoz használom – ahhoz kicsit terjedelmes lenne, bár elég könnyű, – viszont a csónakomban állandó felszerelési tárgy. Amikor csónakban főzőcskézek, akkor egy homokkal töltött konzerves dobozt teszek a tűzhely alá (az összeillő karimák miatt ez is teljesen stabil), hogy léket ne égessek a hajóra.
Hozzávalók:
- 3 db nagy (1,2 kilós) kutyatápos doboz (1 alsó rész, 1 felső rész + 1 kell a fedélnek is)
- 1 db sörösdoboz (ez lesz a forraló belseje)
- 1 db bébirépás doboz (etető cső)
- hajlékony kötözö drót
- fa fogantyú (mogyoróvessző)
- bicikliküllő (a fogantyú szára)
Ami a szerszámokat illeti, a legfontosabb egy tapétavágó, vagy olyan kés, aminek nem sajnálunk kiverni az élét a lemezvágással. Kell még konzervnyitó, reszelő vagy smirgli a sorjázáshoz, lemezolló, és egy ár, vagy erős tű a lemez átlyukasztásához. Ezeken kívül doboz perforáláshoz van egy lyukasztó célszerszámom is, ami az irodai papírlyukasztó elvén működik, de ehelyett bármilyen egyszerű bökővel vagy fúróval is elkészíthetjük a lyukakat, legfeljebb kevésbé lesz esztétikus.
Ha valaki rászánja magát az elkészítésére, a gyorsabb sikerélmény kedvéért először az alsó részt érdemes megcsinálni. Konzervmelegítéshez, bögrében való teafőzéshez önmagában is jól használható.
Ha a tűzhely doboz felső szélét körben kilyuggatjuk 1-2 sorban, akkor még a felső képen látható X alakú edénytartó lemez sem kell rá, közvetlenül a tetejére lehet tenni a kajakonzervet, ráadásul stabilabb is lesz, mert a dobozok alsó és felső karimája pont passzol egymásba.
Az etető cső látszólag felesleges cifraság, de mégis van jelentősége. Biztosítja a tüzelőanyag jó adagolását, segíti a levegőellátást (mindig alulról kapja a tűz a levegőt) és megakadályozza, hogy a parázs kipotyogjon a nyíláson.
Etető csőnek olyan konzervdobozt érdemes választani, aminek az alsó pereme szűkebb, mert így könnyű lesz belekapatni a lyukba, és a vastagabb részén stabilan megszorul. A kis doboz alját egy kartonra körberajzoljuk, kivágjuk, és a sablont a nagy doboz oldalára rásímítva átrajzoljuk alkoholos filccel (vigyázva, hogy az átrajzolásokkal ne növeljük meg az átmérőt, mert szorosan illeszkedő nyílásra van szükségünk). Aki konyít valamicskét a geometriához, az kiszúrhatta, hogy itt van egy kis csalás a dologban, mert ugye a nagy dobozból nekünk valójában egy enyhén ovális alakot (a kis doboz fenekének a nagy doboz palástjára eső vetületét) kellene kivágnunk. Ezt úgy szoktam áthidalni, hogy a vonal mellett egy kicsit kívül vágok azokon a részeken, amerre nyújtani kell a kört.
A kivágáshoz bármilyen kés megfelel, én tapétavágóval szoktam csinálni (nem kár érte), pár mm-es fogásokban haladva. Lemezvágó olló kevésbé alkalmas, deformálja a lemezt. Amikor körbeértem a vágásssal, egy ívelt hátú reszelővel lesorjázom az éleket, és egy hengeres valamivel (pl. csavarhúzó szára) körbesímogatom, hogy egy kicsit kifelé forduljon a lemez a nyílás peremén.
Az etető csőben lévő elválasztó lemez a kályharostélyhoz hasonló szerepet tölt be. Első körben akár el is hagyható, de az alsó levegőbeömlés segíti az égést. A rögzítéséhez popszegecs helyett kitaláltam egy „hobósabb” megoldást: a konzervdoboz saját anyagából kivágott, és ráhajtott kis fülek tartják az elválasztó lemezt.
A kazán felső rész teteje egy kutyatápos doboz fenék, a palástnál sniccerrel körbevágva, hogy megmaradjon a pereme. A közepén kivágtam a sörösdoboz nyakának megfelelő lyukat (szintén sniccerrel), és ollóval kb. 4-5 mm-enként bevagdaltam.
A palást és a tető össze van drótozva, ezért van körben a szélén 4 kis lyuk. Hosszú csőrős fogóval csavartam össze belülről a drót két végét, aztán lecsíptem a felesleget.
A bevezető képeken látható prototipus még popszegecselve volt, annál doboz palástjából meghagytam 3 kis fület a fedélen, és azokat lehajtva szegecseltem a doboz oldalához.
A sörösdoboz peremét belül, a doboztető síkjában kell szép türelmesen körbe-körbe karcolgatni, aztán egy helyen bevágni a lyuktól a széléig, és egy fogóval kitörni. Ha jól csináltuk, akkor szép tisztán kitörik a bekarcolás mentén, alig kell sorjázni. Csak a legvégén pattintsuk be a sörösdobozt a tetőbe, mikor már össze van rakva, különben nem férünk hozzá a drótozáshoz!
A prototipuson még fixen rászegecselt fogantyú volt, azóta tovább fejlesztettem levehetőre.
A drót bringaküllő, a fa mogyoróvessző. A kampós részt beakasztom az egyik lyukba, és kibújtatom a másikon, majd a fogantyú két szárát összeszorítom, és beakasztom az alsó lyukba (a képek egy mini változatról készültek, de a lényeg ugyanaz).
A használhatóságáról végezetül hadd idézzem egy „hardcore” túrázó ismerősöm sorait, akinek a tüzes képen látható darabot odaajándékoztam.
„Alul kibéleltük lazán papírral, majd jól megtömtük 5-8 cm-es gallyacskákkal. Felsőrész rárak és alul az adagoló nyíláson át beberzentettük. Hamar létrejött a kéményhatás, jól huzatolt a felső perforáláson keresztül. Még le sem égett a tüzelő, amikor már futott ki a víz. Kiönt, majd hideggel újratölt és már melegedett is a második fél liter. Adagolásra 5 cm hosszúra tördelt akácfa kérget használtam. Ezt az adagoló nyílásához bepakoltam, mondjuk úgy 4-5 darabkát ami oda befért, majd egy hosszabb bottal egyszerűen betoltam a tűztérbe. És már rotyogott is és a víz néhány perc múlva megint lobogott. Fában szegény, esővel áztatott környezetben ideális eszköz. Lásd, ilyen a tundra, ahol egy marék nyírfakéreggel, vagy törpenyír gallyal ugyanez megoldható. 2.5 x könnyebb mint a gázfőző fejem, nem kell hozzá palackokat cipelni. A hatásfok ugyanaz, azzal se lehet gyorsabban vizet forralni. Fél liter víz bőven elég egy 60-80 grammos kínai instant tésztaleves elkészítéséhez. Mondjuk ebből nekem kettő kell, de akkor is 10 perc alatt megvagyok vele. A málhában nem foglal plusz helyet, mert a helykihasználás miatt mind a víztér, mind pedig a tűztér tele lesz pakolva hasznos kis apró ketyerékkel. Magyarán mondva csomagolóanyagként fog funkcionálni akkor, amikor éppen nem melegít. Egyébként 2 palack gáz, ami 3 hétre csak szűkösen elég 4 embernek és gyakorlatilag használni sem mered ez miatt, pont ugyanennyi helyet tölt meg a zsákban, de az ugyanennyit ki is szorít.”
|
), hogy ne tudjon beljebb csúszni. 
